Minden,ami fontos:

Belépés

Kategóriák

Az én álomvilágom [3]
Álmaim bemutatása
7 év ... [10]
Az első fanfiction-öm
Boldogság felé ... [2]
A 7 év dühe, szerelmének folytatása.
Fontos közlendők [5]
Munkahely [2]
2014.01.10-én kezdtem az astoriai Mc'Donalds-ban! Olyan blogszerű lesz e kategória bejegyzései, tapasztalataimat írom le a munkahellyel, nem pedig magát a Mc'Donalds-ről írok!
Naplóm [7]
Saját naplóm, online vezetve
Filmek [0]
Ki mit szeret nézni? Ezek az én kedvenceim! Változatosak lesznek, és minden helyzetre felkészítenek! :)
Könyvek [1]
Ha sorozatot szeretek nézni, akkor könyvet olvasni még jobban. Ide kerülnek az elolvasott, vagy abbahagyott könyvek, szintén leírva mi miért tetszett, vagy miért nem tetszett! Leírom mikor olvastam őket, ám nem sorrendbe. Sok könyv volt, remélem mindhez találok képet.
Versek [0]
Minden napra egy vers Rengeteg verses oldal létezik, jobbnál jobb idézetekkel! Ez most az enyém lesz, meglátjuk, mennyire lesz jó!
Sorozatok [0]
Szeretek sorozatot nézni, ebből kifolyólag rengeteget néztem már meg. Ezekről írnék itt nektek, lesznek köztük kedvencek, és kevésbé kedvencek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas sorozatokat nézzünk, és én ugyan nem vagyok elemző, de talán többet mond el egy laikus , mint egy műértő!

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Blog-bejegyzések

Barátaink:

  • Lélekdoromboló

    • Statisztika

    Online összesen: 2
    Vendégek: 2
    Felhasználók: 0
    		 Főoldal » 2012 » Október » 13 » 7 év... - 10. fejezet
    1:09 AM
    7 év... - 10. fejezet
    10. Fejezet
    - Sora én nagyon, de nagyon...Nem most kellene!
    - Miért?
    - Mert szükség van még a démoni részedre!
    - Tudom! De én már az maradok! Örökre!
    - De nem mindegy, hogy milyen!
    - TUDOM!!!!!!!!!!!!...Mi lesz a gyakorlással?
    - Szerintem menni fog az! Most pedig alszol!
    - Igenis, Leon Doktor! De…
    - Maradok, nyugalom! Csak rendet rakok!
    Gyors, gyakorlott mozdulatokkal szedte össze a tányérokat, poharakat, majd pár perc múlva visszatért egy könyvel a kezében.
    - Azt hittem, már alszol! Akkor erre, már nincs is szükség! – rakta le a könyvet az éjjeli szekrényemre. – Most pedig Aludj!
    Mellém feküdt, majd szép lassan a derekamra tette kezét, s magához húzott.
    Leon: „Egyszerűen csodálatos volt érezni a kezem alatt feszülő izmait! Majd miután felnéztél, azokat a hihetetlenül csodálatos, s egyben szerelemmel teli szemeket láttad meg, melyek most vágytól visszafogottan csillogtak!”
    - Köszönöm! – mondtam kedvesen, s lassan elnyomott az álom.
    Leon szemére viszont sokáig nem jött álom. Érezte a lány meleg testét magához oly közel, hallotta halk szuszogását, mely mindig is megnyugtatta, s a vékony hálóing alatt lakozó női test felizgatta. Bármely mozdulatára a lány kéjesen felnyögött, s melytől – úgy gondolta – csak hamar ő is beleőrül. Behunyta szemét, s a lány jázmin illatát belélegezve nagy nehezen teljesen megnyugodott, ellazult, végül pedig elaludt.
    Másnap egymás karjaiban ébredtek, de ez nem zavarta őket. Úgy gondolták, most semmi sem zavarhatja meg boldogságukat. Egymáséi voltak, még ha nem is gondolták volna! Ám miután Sora végig nézett Leonon, berohant a fürdőszobabába szégyenében. Leon nem értette, miért viselkedik így a lány… igazából még fel sem ébredt teljesen. Majd ő is végig nézett magán, s halványan elmosolyodott. Melegség, mely ágyékától terjedt el egész testén, tudatta óhaját, melyet nem volt jó, hogy látott Sora! „Két oka lehet, hogy nem maradt mellettem. Egyik, hogy irtózik tőlem! Talán az éjszaka miatt ezt a variációt ki is zárhatom! A másik - amiben inkább remélek-, hogy kíván! Kíván annyira, hogy nem mer mellettem maradni! Hát igen+Ez még egy kicsit korai lenne, az ő kultúrája mellett meg bőven!”- Gondolatai közben átment a saját szobájába, szintúgy lefürdött, majd egy fekete inget, s egy fehér nadrágot húzott fel magára, melyek hűen tükrözték tulajdonosuk jellemét.(Frissen mosva az inge, élére vasalva a nadrág!)
    „Nem hittem volna, hogy ennyire kíván! És még én hittem magamról, hogy démon vagyok! És akkor ő mi? Egy kívánós démon? S ami még durvább, hogy én is ilyen állapotba ébredtem mellette! Ha ott maradok…, nem vagyok képes neki ellenállni! Ezek után már se gyűlölni, se rideg lenni vele, semmit nem fogok tudni! De behódolni sem fogok! Bármennyire is szeretem, az nem én lennék!”- Gondolataimmal a fejembe fürödtem le, majd mentem ki a szobámból. Reményeim beváltak, hisz nem volt a szobába, így kényelmesen át tudtam öltözni! Egy fehér testhez simuló toppot vettem fel, hozzá fekete tangó szoknyát, mely még a régi szép időből maradt meg. (Az első fellépés, melyet Leon nélkül valósítottam meg, egy tangószám volt félig színpadon, félig a levegőbe, s hozzá a szoknyát én adtam! A vörös felsőhöz kitűnő volt!) Miután befújtam magam a kedvenc parfümömmel, s felhúztam kedvenc fekete magas sarkúmat, összepakoltam a cuccomat. Ezután felpakoltam egy enyhe sminket, s táskámat megfogva léptem ki a szobámból, s mikor elnéztem balra, Leont láttam meg. Mindketten végig néztünk a másikon, majd egyszerre elmosolyodtunk.
    - Gyönyörű vagy!- Mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra, s közben ismételten belélegezte a parfümöm.
    - Köszönöm! Amúgy, ezt jól összehoztuk!
    - Ellentétek? Lehetne mondani! De jobb szeretem, hogy kiegészítjük egymást!
    - Mint a tűz és víz!- elindultam a kijárat felé. – Vezethetek?
    - Hát…- somolygott Leon, majd éles pillantásommal talákozva így folytatta. - Vezess! De nem túl gyorsan!
    - Igenis!
    Először nem a színpadhoz hajtottam, hisz soha nem ott szoktam kezdeni a napomat! Leonnak is feltűnhetett, de nem szólt, hogy zavarná! „Sejted, hogy hova viszlek? Lehet! S remélem örülni, fogsz neki!” A tengerpart egyik kihalt szakaszán meg állítottam a kocsit, majd kiléptem a kocsiból! Úgy éreztem, végre hazajöttem! Itt nem bánthat senki, itt erős lehetek! Boldogságom kiülhetett az egész testemre, mert Leon odajött hozzám, majd hátulról átölelt! Csendben figyeltük a tengert, hogyan mártózik a napsugarába, hogyan nyújtogatja karjait a másik iránt! De soha nem éri el! Vagy legalábbis csak egy pillanat az egész! A tenger befogadja a napot, majd egyből meg is csalja! Te is ilyen, vagy Leon? Tudod mit, már egyáltalán nem félek ettől! Egyszer elhagytál, mégis visszajöttél!
    Csendben indultam vissza az autóhoz, de mielőtt beültem volna Leon megfogta karomat, s maga felé fordított.
    - Miért vagy ilyen, Sora?
    - Mert Szeretlek! Már akkor szerettelek, mikor elmentél, s itt hagytál! Itt hagytál egyedül, egy szó nélkül. A partneredtől képtelen voltál elbúcsúzni, de a többi artistától simán! Hogy van ez? Ez abszurd!
    Már sírtam, már nem érdekelt semmi! Nem akartam visszafojtani a könnyeimet, már nem szégyenlem őket! Álltam, s a könnyfüggönyön át felnéztem Leon megértéstől csillogó szemébe. Nem értettem őt, s nem is akartam megérteni. El akartam menni, de nem engedte, egyre szorosabban fogott, s húzott magához! Így - vállába fúrva fejem - sírtam ki magamat!
    Éreztem, ahogy átáztatom az ingjét, ezért eltoltam magamtól.
    - Bocsánat!
    - NEM! Én kérek bocsánatot! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni! Én úgy vettem észre, hogy csak, mint testvért szeretsz!
    - Vagy inkább azért nem vetted észre, mert te szeretsz testvérként. De akkor is! Egy testvértől sem búcsúzol el? Csak elszöksz előle? Sophie - val is ezt tetted?
    Visszakézből kaptam egy hatalmas nagy pofont! S éreztem, most nincs jogom a szólásra! Olyat mondtam, amihez végképp nem volt közöm! Ezért is indultam el a kocsi felé, s ültem be a vezetői oldalra. Leon felé néztem, majd intettem neki, hogy nem hagyom itt, jöjjön. Miután beült, beindítottam a motort, ám Leon leállította azt.
    - Miért, Sora?
    - Csak egy kérdés volt! A felgyülemlett düh vezetett! Bocsánat!
    - Nagyon haragszol rám? Meg fogsz valaha bocsátani?
    - Nagyon! Nem tudom! Azt ki kell érdemelni, mint ahogy nekem is!
    - Sora, én………..
    - Sajnálod, tudom! Én is!
    - Mi lesz ezután?
    - Démonként kell tündökölnöm, most és később is! Ebben kellene segítened!
    - Rendben!De ugye tudod mi lesz, ha eléred? Akkor nagyobb magasságokba juthatsz, mint előtted bárki!
    - Veled együtt jutok fel! Veled akarok feljutni oda!

    Itt és most befejezem a történetem! Úgy érzem, most ért révbe! Sokáig tartott , hogy rádöbbenjek, de sikerült! Folytatása: Boldogság felé..., melyben Sora és Leon szerelmének kiteljesülését olvashatjátok!
    Kategória: 7 év ... | Megtekintések száma: 565 | Hozzáadta:: angel90 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Belépés:
    avatar