- Nem hiszem! Tudom, hogy te fel sem érsz hozzám! És ha most megbocsátasz!
- Ezt még megbánod Sora Naigeno!
- Tudod, hányszor hallottam ezt! Nem te voltál a partnerem, és soha nem is leszel az!

Sora idegesen hagyta ott Petert, és mindenkit megelőzve ült be a kocsiba, ám Leon beérte, mielőtt elindult volna.
- Hova, hova?
- Szeretném kiszellőztetni a fejem!
- De így nem fogod! Hadd vezessek én!
- Rendben!
Leon lassan hajtott haza felé, hogy Sora nyugodtan tudjon gondolkozni. Látta a lányon, hogy nagyon felkavarta ez a találkozás. Nem tudta miért, nem nagyon írt az újság erről a fiúról, arról meg pláne nem, hogy Sorával együtt szerepelt volna! Ettől függetlenül érezte, hogy valami történt, ami még mindig hatással van a lányra.
- Sora!- szólította meg halkan - elmondod?
- A partnerem akart lenni kb. 3 éve. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is!
- ... Tovább »

1 évvel vagyunk a 7 év dühe, szerelme után! Leon és Sora újra a színpadon vannak, eddig tartott az előző részben összerakott műsor lefutása. Most már 1-2 hónapja pihennek. Nem nagyon voltak ebbe az egy két hónapban együtt, de ez csak fokozta az érzéseiket.


Mindenki Kalos irodájában ül. Mindenki kivétel Sora és Layla. Nem szoktak késni, nem volt rájuk jellemző, így a két önjelölt hős, Leon éa Yuri már nagyon kezdtek aggódni. Ekkor egy halk kopogás hallatszódott.
- Gyere be! - Az ajtón belépve nem várt férfi lépett be.
- Peter! Minek köszönhetem látogatásodat?
- Kalos! -bólintott felé, majd senkivel se foglalkozva elindult beljebb a teremben.- Hallottam, Sora ismét fellépett a NagySzínpadon, és szeretnék ismét a Partnere lenni.
Leon egyből felugrott, de Yuri visszafogta.
- Sajnálom, Peter! De te soha nem voltál Sora p ... Tovább »

Sziasztok!

Bocsánatot kell kérnem tőletek, amiért nem írtam olyan régóta! az ELTE-re járok, és nagyon sok időt lefoglal az egyetem! Most pedig meghalt a gépem is, így nem fogom tudni úgy folytatni, ahogy anno megírtam. Így viszont még jobbat fogok tudni nektek írni!

El is kezdem, hogy minél előbb feltehessem a következő részt!

Köszönöm a lelkes olvasásotokat!

Angyalka90

10. Fejezet
- Sora én nagyon, de nagyon...Nem most kellene!
- Miért?
- Mert szükség van még a démoni részedre!
- Tudom! De én már az maradok! Örökre!
- De nem mindegy, hogy milyen!
- TUDOM!!!!!!!!!!!!...Mi lesz a gyakorlással?
- Szerintem menni fog az! Most pedig alszol!
- Igenis, Leon Doktor! De…
- Maradok, nyugalom! Csak rendet rakok!
Gyors, gyakorlott mozdulatokkal szedte össze a tányérokat, poharakat, majd pár perc múlva visszatért egy könyvel a kezében.
- Azt hittem, már alszol! Akkor erre, már nincs is szükség! – rakta le a könyvet az éjjeli szekrényemre. – Most pedig Aludj!
Mellém feküdt, majd szép lassan a derekamra tette kezét, s magához húzott.
Leon: „Egyszerűen csodálatos volt érezni a kezem alatt feszülő izmait! Majd miután felnéztél, azokat a hihetetlenül csodálatos, s egyben szerelemmel tel ... Tovább »

9. Fejezet

- Ha érzel valamit irántam, kérlek, mondd el!
„Most is visszhangzanak szavai a szívemben! Nem fogtam fel egyből Leon suttogását. Ennyi információt felfogni azonnal, szinte lehetetlen! Talán emiatt volt, talán más miatt, hogy miután a szavakat, melyek ólomsúlyként estek a szívemre, felfogtam, egyszerűen elájultam! Először nem hallottam semmit, majd el is sötétült a világ!” Elájultam, s Leon megfogott. Nagyon aggódott, hogy valami rosszat mondott, de leginkább Soráért aggódott! Gyorsan felhívta Kate - t, s miután a DR. megvizsgálta a lányt, nagyon megnyugodott!


A szobámban ébredtem fel, s egyből két aggódó szempárral találtam szemben magam. Dr. Kate enyhén szemrehányóan nézett rám, s a hangjából is sütött a szomorúság:
- Sora, mit mondtam legutóbb?
- Egyek rendesen, pihenjek sokat, s akkor edzhettek! Megtartottam, amíg jónak láttam! De muszáj volt hajtanom, hisz ismersz!
- Igen, is ... Tovább »

8. fejezet

A másnappal minden megváltozott. Nem csak én, hanem Leon is! Visszavette Halál Isteni címét, s én is visszaváltoztam Démonná! Sokan észrevették, de egyedül Kalos mert felszólani!
*- Az isten szeremére! Gyerekek, vagy megváltoztok, vagy szedhetitek a sátorfátokat!
Erre, mindketten magasra felhúztuk a szemünket, majd Leon elmosolyodott. Én pedig közelebb léptem hozzá!
- Elmentem… Apucim!- Majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Aztán Leonéra is! Kicsit meglepődött, de viszonozta!*
Délelőttönként a többiekkel gyakoroltam, segítettem nekik betanulni az ugrásokat, a forgásokat. Ebéd után Leonnal gyakoroltuk a szám ránk eső részét, este pedig fejlesztettük Leont. Még Kalos „utasítása” után is nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Reggel előtte keltem fel, előtte léptem le otthonról, s a színpadtól is előbb, vagy inkább később ... Tovább »

7. fejezet

- Egy angyal! Isten igazából, csak akkor döbbentek rá, hogy akit kaptak, az nem angyal, amikor megérkeztem! Akkor még tudtam angyal lenni, utána már nem! Fergeteges volt a francia közönség, s a műsor is nagyon jól sikerült! Ott adtam elő életemben először egyedül az Angyalok Táncát!- tettem hozzá csendesen. Leon reakciói, amiket nagyon vártam, ezúttal elmaradtak. Csalódottságom kiülhetett az arcomra, mert Leon így folytatta:
- Sajnálom, hogy nem futottunk össze! Talán…
- Én csak így vállaltam el a fellépést! Ha te nem kerestél, én sem foglak téged!
- É –É - Értem!- kicsit rekedten, és még annál is halkabban mondta, mint vártam! Ezután csendben üldögéltünk pár pillanatig várva, hogy lenyugodjunk. Ránéztem Leonra, valahol távol járt.
- Folytasd!- kértem kicsit megenyhülve.
- Több országban is jártam, s kerestem azt a lányt, ak ... Tovább »

6. fejezet

- Sora, miért sírsz?
- Menjünk gyakorolni!- bújtam ki a válasz alól, ám ekkor olyat láttam Leon szemében, mely végleg kihozott a béketűrésemből!
- Nem értesz te semmit!- ordítottam rá, melyre egy csodálkozó szempár volt a válasz. A lehető leghidegebb hangomon folytattam. – Nem értesz te semmit! S hidd el, jobb is így! Most pedig menjünk gyakorolni!
Leon enyhén megdöbbent, de szót fogadott, s nem firtatta a dolgokat.
Miután haza értünk, fölmentem a szobám átöltözni, majd lesiettem a tornaterembe. 10 percre rá Leon is megjelent, felfrissülve, egy fekete ingben, és egy fekete nadrágban. Nagyon szívdöglesztő volt így.
- Mivel kezdjük?
- Vetkőzz!- mondtam ridegen, s az értetlen pillantást látva folytattam csak. – Ha nem akarsz vizes lenni.
Nem hihetett nekem, mer csak az után kezdett vetkőzni, hogy én levettem a fölsőmet, s a szoknyámat. Még nagyobbra kerek ... Tovább »

5. fejezet
- Leon, mit csinálsz? Van alattunk háló!
- Bocsánat, megszokás!
- Nem baj! Ez így tökéletes! Ebből jöjjön az Angyalok Tánca! Vagy is…. Sora! Ezüst Hattyúval kezd, de nem kapod el a trapézt, hanem Leon a trapézon állva még magasabbra hajít téged, így adva meg a lendületet az Angyalok Táncához! Kérlek, mutassátok meg!
Ránéztem Leonra, aki meg se várva a jelemet, ledobott a hálóba, majd feljebb tornázta magát a legmagasabb trapézra. Én kimásztam, s a forgószerkezetű trapézhoz léptem! Lendületet vettem, majd egy gyönyörű Hattyú után Leon segítségével egy még szebb az Angyalok Táncát mutattam be! Mia persze nem is figyelt, hanem már a műsor többi elemét alakította ki!
- Mai napra elég is volt!- mondtam lihegve. – Legalábbis részemről!
- Ugyan Sora!
- Akkor egy kicsit had pihenjek!- kértem Leont. Egy ásványvizes üveget jól meghúzta ... Tovább »

4. fejezet

- Mindjárt felkel a nap, Gyere, siessünk le a partra!- kiáltottam fel.
- Rendben, menjünk!- Egyezett bele Leon is. Miután mindketten felrohantunk egy- egy köntösért, lementünk a partra, ahol csodálatos látvány fogadott minket!
- Tényleg olyan gyönyörű, ahogy leírtad!- nézett a szemembe Leon. – De veled együtt még szebb!
Ránéztem. Ismét nyugodtnak éreztem magam. Mellette mindig az voltam.
Pár percig mindketten a gondolatainkba merültünk, vagy legalábbis egyáltalán nem szóltunk. Majd nagy nehezen megtörtem a csendet.
- Holnap este te mesélsz! - tettem még hozzá, s a házba mentem.
Leon még egy ideig kinn maradt. Nézett utána egy szomorú szerelmes tekintetével. Értette – nagyából – amiről a lány beszélt neki, meg azt is, amit nem mondott ki. Azzá az angyallá kell válnia, aki felolvasztja Sora szívét, mint egykoron Sora az övét! És ő ... Tovább »

3. fejezet
- Leon, elengednél? Mennék enni, mert ma még nem ettem semmit, és lassan már vacsoraidő van! Egyébként is… mit keresel itt?
- Hozzád jöttem! Beszélnünk kell! De előtte… Nincsen a szállásokon hely, és szállodákban sem! Turista idő van, tudod, és nem kaptam szobát! Kalos hozzád irányított! Azt mondta, hogy a te házadban van pár üres szoba!
- Értem!- azzal már le is akasztottam egy kulcsot a tartómról, és nyújtottam felé. – tessék, a vacsora fél óra múlva lesz, ha nem tartasz velem, akkor most szólj, mert akkor nem hívom fel feleslegesen a szakácsnőmet!
- Nem dehogyis! Szívesen veled tartok!
Elővettem a telefonomat, majd tárcsáztam a saját számomat!
- Jó estét kívánok! Miss. Naegino házát hívta! A kisasszony házon kívül tartózkodik, hagy valami üzenetet neki?
- Igen, Boris! Üzenem Melindának, hogy ma nem egyedül étkezem, és Leon úrnak ... Tovább »

2. fejezet

- Szerbusz, Sora!
Nem fordultam meg, úgy válaszoltam a lehető leghidegebb hangomon szinte az ajtónak beszélve.
- Leon! Régen találkoztunk!
- Igen, egy kicsit régen volt. Pontosan…
- 7 éve! – megfordultam, így pont a szemébe nézhettem. A szemeim villámokat szórtak, és csak úgy sütött belőlük a fájdalom. – Akkor se szó, se beszéd nélkül hagytál itt, nem foglalkoztál velem! Ne várd, hogy ennél kíméletesebb legyek! Ne gondold, hogy könnyű lesz visszatérned!
- De Sora…- kezdte volna Kalos.
- Sajnálom, Kalos, az akkor volt. Nem könnyítem meg a helyzetét, ő se könnyítette meg az enyémet!- mondtam immáron visszanyerve hidegségemet, megmutatva ezzel az új arcomat.
Majd kilibegtem a szobából egy döbbent Leont hagyva magam után.
Bent a szobában:
- Ez mi volt, Kalos?! Te tudod, igaz!? Hisz hagytad, hogy Sora sorba fogyassza el a partnereit pont, úg ... Tovább »

Hello!

Ez a történet sok helyen szerepelt. Van olyan oldal, ami bezárt, máshol sem folytattam, most itt közlöm azokat a részeket, amik meg vannak!

Történet: Kaleido Star fanfiction. A hattyúk tava előadás után folytatódik a történet. Remélem tetszeni fog.


1. .fejezet

„7 éve, pontosan 7 éve ment el egy szó nélkül. Pedig én, Én olvasztottam fel a szívét. Hozzám került a legközelebb, mégis csak nekem nem mondta el. Mindenki más tudott róla. Persze, meglepte őket, hisz nem szokott velük kedves lenni, de jól esett nekik. Én.. elismerem, hogy fájt, és nemcsak azért mert a partnerének tekintett, hanem mert… szeretem. Erről nem tudott akkor, és most sem kell tudnia róla. Végül is most már mindegy! Úgy sem jön vissza…soha nem jön vissza!”- gondolta magában Sora, miközben csorogtak a könnyei.
7 évvel korábban:
- Sora, Sora! – ... Tovább »

Hello!

Ez az első blogom, és az első bejegyzésem! Kicsit izgulok emiatt!
Szeretnék megosztani veletek egy Kaleido star-os fanfiction-t! Még nincs befejezve, de dolgozom az ügyön!

Remélem tetszeni fog nektek!