Minden,ami fontos:

Belépés

Kategóriák

Az én álomvilágom [3]
Álmaim bemutatása
7 év ... [10]
Az első fanfiction-öm
Boldogság felé ... [2]
A 7 év dühe, szerelmének folytatása.
Fontos közlendők [5]
Munkahely [2]
2014.01.10-én kezdtem az astoriai Mc'Donalds-ban! Olyan blogszerű lesz e kategória bejegyzései, tapasztalataimat írom le a munkahellyel, nem pedig magát a Mc'Donalds-ről írok!
Naplóm [7]
Saját naplóm, online vezetve
Filmek [0]
Ki mit szeret nézni? Ezek az én kedvenceim! Változatosak lesznek, és minden helyzetre felkészítenek! :)
Könyvek [1]
Ha sorozatot szeretek nézni, akkor könyvet olvasni még jobban. Ide kerülnek az elolvasott, vagy abbahagyott könyvek, szintén leírva mi miért tetszett, vagy miért nem tetszett! Leírom mikor olvastam őket, ám nem sorrendbe. Sok könyv volt, remélem mindhez találok képet.
Versek [0]
Minden napra egy vers Rengeteg verses oldal létezik, jobbnál jobb idézetekkel! Ez most az enyém lesz, meglátjuk, mennyire lesz jó!
Sorozatok [0]
Szeretek sorozatot nézni, ebből kifolyólag rengeteget néztem már meg. Ezekről írnék itt nektek, lesznek köztük kedvencek, és kevésbé kedvencek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas sorozatokat nézzünk, és én ugyan nem vagyok elemző, de talán többet mond el egy laikus , mint egy műértő!

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Blog-bejegyzések

Barátaink:

  • Lélekdoromboló

    • Statisztika

    Online összesen: 4
    Vendégek: 4
    Felhasználók: 0
    		 Főoldal » 2012 » Október » 13 » 7 év... - 7.fejezet
    1:07 AM
    7 év... - 7.fejezet
    7. fejezet

    - Egy angyal! Isten igazából, csak akkor döbbentek rá, hogy akit kaptak, az nem angyal, amikor megérkeztem! Akkor még tudtam angyal lenni, utána már nem! Fergeteges volt a francia közönség, s a műsor is nagyon jól sikerült! Ott adtam elő életemben először egyedül az Angyalok Táncát!- tettem hozzá csendesen. Leon reakciói, amiket nagyon vártam, ezúttal elmaradtak. Csalódottságom kiülhetett az arcomra, mert Leon így folytatta:
    - Sajnálom, hogy nem futottunk össze! Talán…
    - Én csak így vállaltam el a fellépést! Ha te nem kerestél, én sem foglak téged!
    - É –É - Értem!- kicsit rekedten, és még annál is halkabban mondta, mint vártam! Ezután csendben üldögéltünk pár pillanatig várva, hogy lenyugodjunk. Ránéztem Leonra, valahol távol járt.
    - Folytasd!- kértem kicsit megenyhülve.
    - Több országban is jártam, s kerestem azt a lányt, aki Sophie tudna lenni!- látta, hogy közbe akarok vágni, ezért gyorsan folytatta!- Tudom, hogy megtaláltam itt, benned, de… menekültem az érzéseim elől! Kerestem azt a lányt, aki rád emlékeztet, aki olyan, mint te! De nem találtam meg! Így végül visszatértem Párizsba, és tanítottam! Majd felhívott Kalos! Azt mondta, szüksége van rám! Örömmel jöttem vissza! Nekem rád volt szükségem!
    - Nézd, most megy le a nap!
    Korláthoz mentem, s elbűvölten néztem a naplementét, pont, mint a legelső alkalommal! Mindig is elbűvölt, de úgy, hogy Leon mellettem állt, s kezét a derekamon nyugtatta, még szebb volt! Hosszú idő óta most először éreztem magam nyugodtnak, s békésnek. Boldog voltam! Leont néztem, s elmosolyodtam. Ő döbbenten nézett rám, majd szépen lassan magához húzott. Én nem ellenkeztem, mikor keze a hasamra csúszott. Nem bírtam ellenállni neki. Végül suttogva csak ennyit mondott:
    - Angyal vagy, és az is maradsz, attól függetlenül, amit teszel! És én ezt az érzést ki fogom belőled hozni. De úgy, hogy démoni éned megmaradjon!
    Előre fordultam, s néztem a sötét tengert, Leon viszont nem érte be ennyivel. Egy csókot lehelt a nyakamra, majd finoman elkezdett csókolgatni! Mielőtt elfajultak volna dolgok, - hisz beleremegtem a csókjaiba – megfordultam, s határozottan suttogtam a fülébe!
    - Miért mentél? Lehettél volna az én démonom is!
    - Az Angyalok táncánál még az voltam! illetve...a végén már nem tudtam veled kegyetlen lenni! Ezért mentem el! Túl közel kerültem hozzád, s féltem az érzéseimtől! Féltem, hogy ha elveszítlek…
    - Ezért inkább elmentél! Ez abszurd, ugye tudod?!
    - Igen, most már belátom!
    Mondta végül Leon, s a szemeimbe nézett. Hosszú ideig néztük egymást, végül Leon lassan felém közeledett, és megcsókolt. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, de amiket az előbb mondott, szöget ütöttek a fejembe! Igaza volt! Egy kicsit közelebb kell engednem magamhoz. Végül megszakítottam a csókot, megfordultam, s kezeimet a kezeire csúsztattam. Így álltunk az estében, egymást ölelve.
    Csak egy jó óra múlva tudtunk megszólalni a meghatottságtól. A levegő kezdett hideg lenni, én rajtam pedig csak egy enyhén átlátszó hálóruha volt. Leon észrevette, hogy remegek, ezért még jobban magához húzott, s testével melengetett. Leon is fázhatott, hisz nem volt begombolva az inge! Ezért is remegtem bele az érintésébe, ahogy az izmos felsőteste a hátamhoz ért.
    - Menjünk be!- kérte Leon, s egy szó nélkül követtem. Úgy terveztem, hogy most már nyugovóra térek, de amint a kilincs után nyúltam Leon keze a kezemre kulcsolódott, s visszarántott magához, s mikor hozzá értem a felső testéhez,újból megremegtem!Az ing már lekerült róla.
    - Gyönyörű vagy!- suttogta Leon, miközben belélegezte az illatomat.
    - Köszönöm!- próbáltam rideg lenni, de a hangom az előbbi csóktól kedvesebb lett. Ezt Leon is észrevette, mert hirtelen újból belecsókolt a nyakamba, de most észnél voltam, s egy hatalmas nagy pofont kevertem le neki.
    - Soha többé nem tehetsz ilyet az engedélyem nélkül! – ordítottam rá. S miközben próbált magyarázatot keresni a viselkedésemre, csak ennyit mondtam neki!
    - Közelebb engedtelek magamhoz a darab miatt, de ennyi és semmi több! Ha nem mentél volna el, akkor többet is kaptál volna, de így ne várd, hogy kedvesebb legyek! Már egyszer megmondtam! Azok után, amiket velem tettél, még elvárod, hogy megbocsássak?! Minek nézel te engem? Egy egyszerű kis szajhának, akit bárki megkaphat. Ha ilyenre vágysz, akkor inkább menj el innét, mert itt nem kapod meg!
    Azzal kivonultam a szobából, s miután beértem a sajátomba, hangosan becsaptam az ajtót magam mögött! Kulcsra zártam, majd egy forró fürdőt vettem. „Miért van az, hogy gyűlölöm azért, amit velem tett, és szeretem, azért ami?! Ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt, akkora gyengédséget soha nem kaptam még senkitől! Kívánt, s nehéz bevallani, de én is őt! Nem kaphat meg ennyire könnyen csak mert gyenge vagyok! Ennyire kedves nem leszek vele soha többet! Miért olyan nehéz megérteni, hoyg van amire még nem készültem fel! Egyetlen férfit szerettem eddig. S ő...soha nem tanultam meg, hogy kell valakit ilyen közel engedni, s ha lehetne ezzel még sokat várnék! Csak tartsak ki!”
    Miután kimásztam a fürdőkádból, s felvettem egy másik selyemhálóingemet, elengedtem Fantomot. Befeküdtem az ágyban, de még jó ideig nem tudtam elaludni! Az a csók , ami az erkélyen elcsattant, csak az tudott elaltatni
    Leonnál:
    Miután Sora bevágta maga mögött az ajtót, Leon a fürdőszobába ment. Elkeseredett, s a mai nap folyamán, már másodszorra a sírás határán állt. Bármennyire is tudta, hogy egy férfinek nem szabad sírnia, ő most nem törődött ezzel, s szabadjára engedte könnyeit
    „Azt hittem szeret! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik, miután én elmegyek! Igazi démon lett, s bármennyire próbálok angyal lenni, rá kell jönnöm, hogy az Ég nem nekem szánta ezt az arcot! Sora Naegino nem fogok elfutni most az érzéseim elől, nem foglak újból elveszíteni! Megígérhetem neked!!!!”
    Kategória: 7 év ... | Megtekintések száma: 529 | Hozzáadta:: angel90 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Belépés:
    avatar