Minden,ami fontos:

Belépés

Kategóriák

Az én álomvilágom [3]
Álmaim bemutatása
7 év ... [10]
Az első fanfiction-öm
Boldogság felé ... [2]
A 7 év dühe, szerelmének folytatása.
Fontos közlendők [5]
Munkahely [2]
2014.01.10-én kezdtem az astoriai Mc'Donalds-ban! Olyan blogszerű lesz e kategória bejegyzései, tapasztalataimat írom le a munkahellyel, nem pedig magát a Mc'Donalds-ről írok!
Naplóm [7]
Saját naplóm, online vezetve
Filmek [0]
Ki mit szeret nézni? Ezek az én kedvenceim! Változatosak lesznek, és minden helyzetre felkészítenek! :)
Könyvek [1]
Ha sorozatot szeretek nézni, akkor könyvet olvasni még jobban. Ide kerülnek az elolvasott, vagy abbahagyott könyvek, szintén leírva mi miért tetszett, vagy miért nem tetszett! Leírom mikor olvastam őket, ám nem sorrendbe. Sok könyv volt, remélem mindhez találok képet.
Versek [0]
Minden napra egy vers Rengeteg verses oldal létezik, jobbnál jobb idézetekkel! Ez most az enyém lesz, meglátjuk, mennyire lesz jó!
Sorozatok [0]
Szeretek sorozatot nézni, ebből kifolyólag rengeteget néztem már meg. Ezekről írnék itt nektek, lesznek köztük kedvencek, és kevésbé kedvencek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas sorozatokat nézzünk, és én ugyan nem vagyok elemző, de talán többet mond el egy laikus , mint egy műértő!

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Blog-bejegyzések

Barátaink:

  • Lélekdoromboló

    • Statisztika

    Online összesen: 4
    Vendégek: 4
    Felhasználók: 0
    		 Főoldal » 2012 » Október » 13 » 7 év... - 3.fejezet
    1:04 AM
    7 év... - 3.fejezet
    3. fejezet
    - Leon, elengednél? Mennék enni, mert ma még nem ettem semmit, és lassan már vacsoraidő van! Egyébként is… mit keresel itt?
    - Hozzád jöttem! Beszélnünk kell! De előtte… Nincsen a szállásokon hely, és szállodákban sem! Turista idő van, tudod, és nem kaptam szobát! Kalos hozzád irányított! Azt mondta, hogy a te házadban van pár üres szoba!
    - Értem!- azzal már le is akasztottam egy kulcsot a tartómról, és nyújtottam felé. – tessék, a vacsora fél óra múlva lesz, ha nem tartasz velem, akkor most szólj, mert akkor nem hívom fel feleslegesen a szakácsnőmet!
    - Nem dehogyis! Szívesen veled tartok!
    Elővettem a telefonomat, majd tárcsáztam a saját számomat!
    - Jó estét kívánok! Miss. Naegino házát hívta! A kisasszony házon kívül tartózkodik, hagy valami üzenetet neki?
    - Igen, Boris! Üzenem Melindának, hogy ma nem egyedül étkezem, és Leon úrnak készítsenek elő egy szobát! Köszönöm! 10 perc múlva otthon leszek!
    - Bocsásson meg, Miss.! Miért nem szólt, hogy ön az?! Akkor…
    - Semmi baj, Boris! Köszönöm a segítséget!
    - Kisasszony!Melyik szobára gondolt?
    Végig néztem Leonon, amivel egy csodálkozó pillantást nyertem! Nem tudom miért, de az a szoba, amit direkt neki csináltam, mikor odaköltöztem, még mindig híven tükrözi.
    -Ha jól emlékszem, rajta van a neve: L. O.
    - Ahogy parancsolja! Örömmel álltam a szolgálatára!

    - Igen, Leon?- kérdeztem a csodálkozó tekintettől. – Miről akartál beszélni?
    - Az elmúlt 7 évről…
    - Akkor nincs miről beszélnünk!
    Hátat fordítottam neki, és elindultam. Leon csak nézett utánam, és – ha jól gondolom- már ezerszer elátkozta azt a napot, amikor úgy döntött, elmegy a színpadtól!- Belátásom igaznak bizonyult, - Mivel Leon csak jó pár perccel később indult el utánam! „Jól vezetett – Gondoltam magamba -, mivel nem sok férfi volt képes arra, hogy tartsa velem a tempót!”
    Miután haza értünk, segítettem Leonnak bepakolni! De Boris megelőzött:
    - Kisasszony! Már kis milliószor megmondtam, hogy ha pakolni kell, szóljon nekem, hisz azért fizet! Ha a Miss. Edzésre vágyik, arra ott van a tornaterem! Menjen oda, de ez azért már…
    - Nyugi, Boris! Megértettem! Inkább azt mond meg nekem, sikerült-e előkészíteni mindent?
    - Ahogy a Miss. kérte!
    - Remek! Mi lenne velem nélküled?!
    - Tudja a Kisasszony, hogy örök híve maradok, és soha nem hagynám el!
    - Talán az első ember, Boris, aki kimeri ezt így jelenteni, és ehhez tartja is magát! Köszönök mindent, Boris, elmehet!
    - Miss., Monsieur!
    - Akkor melyik is az én szobám?!- kérdezte Leon egy kicsit sértődötten. Talán nem hitte volna, hogy egy szimpla komornyikkal kedvesebben beszélek, mint vele!
    - Oh, bocsánat!- mondtam illedelmesen, majd fölkísértem a szobájába.
    - Parancsolj, a vacsora…
    - Igen, mondtad már! De honnan tudtad, melyik szoba illik majd hozzám?- kérdezte, miután bepillantott a szobába.
    - Ismerlek, Leon! És én nem szoktam felejteni! Most pedig, ha megbocsátasz!
    - Hogyne! És Sora… Köszönöm!
    - Szívesen… Leon!
    Talán árulkodó volt a hangnem, tán elárulta, hogy még mindig szeretem!, De lehet, hogy csak szimplán jól esett neki, hogy kedves voltam, mivel a vacsorát csendben fogyasztottuk el, majd mindenki ment a saját szobájába.

    Most pedig itt vagyok, s álmatlanul fekszem az ágyamban. Gondolkodom, de mindig ugyan ahhoz az egy gondolathoz térek vissza! „Mennyire szeretem! S ő egyáltalán nem tudja! Ha tudná… hogy ő volt, aki életben tartott az elmúlt pár évben! Hogy ő volt az, aki erőt adott, s csakis miatta éltem! De valahogy most még jobban fáj, hogy elhagyott, mint akkor! Ez volt az egyik ok, amiért a nagyszínpad 2 hónapja bezárta a kapuit! Miattam! Mert már nem tudtam nélküle lenni! S ezt Kalos is pontosan jól tudta, ezért kérte meg Leont, hogy jön vissza! Mert tudta, hogy csak ő változtathat vissza Angyallá! Hisz nélküle nem tudok már szinte semmilyen szerepet eljátszani.
    Ezzel szemben az alvás nem hiszem, hogy sikerülni fog! Ma már biztos nem fogom tudni lehunyni a szemem, s aludni! Inkább megyek, s edzek egy kicsit! Holnap reggel úgy is segítenem kell Miának! Fel van adva a lecke! Hajtsuk végre, ahogy egy ízig - vérig démoni angyal tudja! Illetve tudta anno.”

    Eközben a másik szobában Leon szintúgy nem tudott aludni! Gondolatai mindig visszatértek az igéző szemekhez, melyben a démoni tűz égett.
    „Jaj istenem, Sora! Mennyire megváltoztál! Talán tényleg nem is az a lány vagy, akit én szerettem! Talán nem tudlak visszahozni……………… de ettől még megpróbálom! Mert szeretlek, s nem hagyom, hogy jégszívű maradj! Angyal voltál, Kedvesem, és az is maradsz, hiába van benned ez a jéghideg démoniság! Angyali énedet nem akarom visszahozni, de a démonit elő akarom csalni!
    Istenem, hogy válhatott az a gyerek ilyen gyönyörű nővé? Bár lelke mélyén örök gyerek marad, akármennyire rejtegeti is ezt, a szíve, a természete, a fellépése, és a kinézet (De gyönyörű vagy!) már a nőiességét mutatja be! A nőiességét, az érzékiségét, a tüzességét! Minden meg van ebben a lányban, ami meg kell, hogy legyen egy nőben! Szerény, de kihívó! Angyal, de tüzes! Lány, de úgy szereti a gyerekeket, mint egy anyuka! S ahogy kinéz… Tartása tökéletes, egyensúlya kiváló, mozgása rugalmas, a szerephez illő! Egyszerűen tökéletes lett! Emellett mindenkivel kedves, segítőkész, ő maga szorgalmas, s nem ismer korlátokat! Valamit nagyon el kellett szúrnom ahhoz, hogy velem ennyire rideg legyen! De ne félj Sora, nem sokáig maradsz egyedül!”
    Ekkor hallotta meg Leon Sora ajtajának csapódását:
    „Hova megy ez a lány az éjszaka közepén? Oké, hogy nem tud aludni, de hogy lemenjen edzeni?! Nem normális!
    Már egy ideje az edzőterembe lehettem! Bemelegítés nélkül ugrottam föl a trapézra, s nem bántam meg! Az elmúlt 7 év koreográfiái sorra jutottak az eszembe, majd jöttek a külön kis mutatványok. Arany Főnix, Ezüst Hattyú, Démon Spirál, Angyalok tánca, Égi tünemény, Magyar Ördög, s még az ég tudja mik. Csak ugráltam, és nem gondolkoztam azon, melyik ugrás jöjjön, melyik ugrás következzen. S ha véletlenül leestem volna, tudtam, hogy megfog a háló. Ezért is csodálkoztam, mikor a Hullócsillag közben nem jól érkeztem az egyik trapézra, s nem tudtam pontosan véghezvinni a zuhanást, s megfogni a legalsó trapézt, ebből kifolyólag elkezdtem zuhanni. Nem is fogtam fel, hogy mi történik, egyből zuhanó pózt vettem fel. S ezért nem értettem, hogy miért éreztem egy hirtelen lökést. Ezután megálltam a levegőben. Felnéztem, s Leon az aggodalomtól füst szürkévé változott szemeit láttam meg. Ahogy jobban megnéztem, csak egy alsógatya volt rajta, s ezért tökéletesen látszódtak az izmai a karján, és a felső testén! De én csak a szemeit bámultam, melyek aggódás mellett szerelmet mutattak. Egyiket sem értettem!
    - Leon! Neked aludnod kellene!
    - Ahogy neked is! S veled együtt én sem tudok! Melyik ugrást gyakoroltad? Nem volt ismerős!
    - Most a Hullócsillagot, s nem csodálom, hogy nem ismerted fel! Saját találmány! Tudod, próbálok segíteni Miának az új darabbal kapcsolatban! De eddig egyedül gyakoroltam!
    - Igen, jól mondtad, Eddig! Mint a partnerednek jogom van segíteni, s mivel jobb dolgom nincs, ha nem zavarok, beszállnék én is?!
    - De zavarsz! Úgy hogy ha megkérhetnélek…
    - Sora, ne légy velem ilyen rideg! Ne légy olyan, mint amilyen Én voltam! Te nem ilyen vagy! Kérlek, bocsáss meg nekem!
    - Nem érdemelted ki, hogy megbocsássak!- mondtam, majd el akartam engedni Leont. - te mit csinálsz?
    - Magamhoz emellek, hogy könnyebben tudjunk beszélgetni! Ja, és az edzésnek vége! Majd holnap kialakítjuk az ugrásokat!- Mondta kedvesen, majd maga mellé segített.
    Csak néztem az elbűvölő szemeket, s éreztem a kezét a derekamon, s ahogy a felsőteste a melleimhez simul az enyhén vékony, s nagyon is átlátszó selyem hálóruhámban. Egyből elöntött a forróság, s nem kis energiámba került, hogy egyből le ne támadjam! „Ilyet még senki mellett nem éreztem! Pedig csak ölel! Az egy dolog, hogy szeretem, de ez a vágy, ilyet csak az előadásokkor éreztem, s az se pontosan ez volt! A Démoni vágy, mely belém költözött, s melyet most egy igazi Démon hozott ki belőlem! De most… kívánom, igen ez az, kívánom őt, s ha sokáig így maradunk, akkor oda is adom magam neki!
    Nem, Sora, azt nem szabad! Hisz, ismered Leont!Tudod mekkora nőcsábász S egyébként is! Dühös vagy rá! Itt hagyott!” Sora szemei megváltoztak! Eddig csak a tüzet lehetett látni benne, a szerelem tüzét. Most pedig a démon is megjelent! S ezt lehetett hallani a hangján is.
    - Leon Oswald! Mit akarsz tőlem?!
    - Mondd el, hogy mi történt veled az elmúlt 7 évben! – kérte kedvesen, de nem követelőzően a lányt. Sora kicsit megenyhült, s ez Leonnak is feltűnt! Ő is érezte azt a vágyat, amit Sora, s neki is sikerült valamennyire lecsillapítania magában. Tudta, hogy a lányt ezzel nem tudná meghatni. Ismerte már Sorát ennyire.
    - Tényleg érdekel mi történt velem? – kérdeztem, s egy bólintás után így folytattam. – Akkor engedj el, mert kezd egy kicsit hűvös lenni itt! Majd a nappaliban elmondom a történetem!
    Miután kikászálódtunk a hálóból, elindultam a konyhába, hogy teát készítsek magunknak. Addig Leon felment a szobájába, majd egy pokróccal a kezében belépett a konyhába. Úgy éreztem, hogy fél. Fél, hogy megint nem mondok semmit, vagy hogy még ridegebb leszek vele, de egyben örült, hogy velem lehet. A nappaliba indultunk, majd leültünk a pamlagra.
    Közelebb ültem Leonhoz, így ő is betakarózhatott. Láttam rajta, hogy ez jól esett neki, de még mindig nem nyugodott meg. Arra várt, hogy elkezdjem. Az időt húzva belekortyoltam a teámba, s közben mélyen belélegeztem Leon parfümjét. Szantálfa! Mindig is imádtam ezt az illatot, valahogy most is megnyugodtam tőle. Emellett persze el is bódított! Régen is így éreztem, s most sem álltam messze tőle, pláne így hogy a felsőtestünk megint összeért. Remegtem, de nem fáztam! Leon is észrevette, mert átölelt, s szorosan magához húzott. Biztonságban éreztem magam mellette. Olyan biztonságban, amelyet 7 éve nem éreztem.
    - 7 éven keresztül minden nap lementem a partra megnézni a napfelkeltét, s ha tehettem – a naplementét. – Kezdtem bele, majd egy újabb korty után folytattam. – Tudom, ez nem hangzik túl érdekesen, de mégis! Ez volt a nap csúcs pontja! Ott a parton boldog voltam! Ott nem volt senki, csak én, na meg a gondolataim. S hidd el, nincs szebb, mint amikor a tengerből előbújik a nap, s ahogy este a vörös fények közepette visszabújik oda!
    - Csodálatos! – szólt közbe Leon, majd egy kicsit félénken rám nézett.
    - Igen! – mondtam mosolyogva- az elmúlt 7 évben először – teljes szívből! – Így minden napom jól kezdődött. S körülbelül így is végződött! Minden nap edzettem, vagy felléptem, s ez által fejlődtem! Lehet, nagyképűségnek hangzik, de így van! De…
    - Mi volt a gond?
    - Valami megváltozott! Bennem. És ez nemcsak abban jelent meg, hogy a partner- jelöltek sorra bedobták a törülközőt, hanem abban is, hogy én sem bírtam mellettük. Mind idegen volt, s egyiket sem ismertem meg annyira, hogy közel engedjem magamhoz! Egyiket sem akartam megismerni annyira, hogy partnernek tekintsem őket a trapézokon. Egyikben sem bíztam meg. A gyerekek persze más tészta volt, de őket előtte is szerettem! Végül teljesen elhidegültem az emberektől!
    - Igazándiból te voltál a gond!- Szólaltam meg pár perc múlva. – Lehet, hogy sikerült egy kicsit meglágyítanom téged, de ezzel olthatatlanul változtattam magamon. Azzal, hogy oly hirtelen leléptél...minden kötelék örökre és megváltozhatatlanul elszakadt!
    Ettől függetlenül a színpadnak szüksége van rám, ezért kértem Kalost segítsen találni valakit, akiben egyszer, talán, megbízhatok! De mikor meg tudtam, hogy te leszel az…
    - Igen, azt tapasztaltam! – Mondta Leon egy fanyar mosoly kíséretében.
    - Mondd Leon, miért? Mi rosszat tettem ellened? Miért menekültél el innét? Miattam?
    - Nem miattad, illetve nem teljesen!
    Kategória: 7 év ... | Megtekintések száma: 492 | Hozzáadta:: angel90 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Belépés:
    avatar