Minden,ami fontos:

Belépés

Kategóriák

Az én álomvilágom [3]
Álmaim bemutatása
7 év ... [10]
Az első fanfiction-öm
Boldogság felé ... [2]
A 7 év dühe, szerelmének folytatása.
Fontos közlendők [5]
Munkahely [2]
2014.01.10-én kezdtem az astoriai Mc'Donalds-ban! Olyan blogszerű lesz e kategória bejegyzései, tapasztalataimat írom le a munkahellyel, nem pedig magát a Mc'Donalds-ről írok!
Naplóm [7]
Saját naplóm, online vezetve
Filmek [0]
Ki mit szeret nézni? Ezek az én kedvenceim! Változatosak lesznek, és minden helyzetre felkészítenek! :)
Könyvek [1]
Ha sorozatot szeretek nézni, akkor könyvet olvasni még jobban. Ide kerülnek az elolvasott, vagy abbahagyott könyvek, szintén leírva mi miért tetszett, vagy miért nem tetszett! Leírom mikor olvastam őket, ám nem sorrendbe. Sok könyv volt, remélem mindhez találok képet.
Versek [0]
Minden napra egy vers Rengeteg verses oldal létezik, jobbnál jobb idézetekkel! Ez most az enyém lesz, meglátjuk, mennyire lesz jó!
Sorozatok [0]
Szeretek sorozatot nézni, ebből kifolyólag rengeteget néztem már meg. Ezekről írnék itt nektek, lesznek köztük kedvencek, és kevésbé kedvencek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas sorozatokat nézzünk, és én ugyan nem vagyok elemző, de talán többet mond el egy laikus , mint egy műértő!

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Blog-bejegyzések

Barátaink:

  • Lélekdoromboló

    • Statisztika

    Online összesen: 2
    Vendégek: 2
    Felhasználók: 0
    		 Főoldal » 2012 » Október » 13 » 7 év... - 8.fejezet
    1:07 AM
    7 év... - 8.fejezet
    8. fejezet

    A másnappal minden megváltozott. Nem csak én, hanem Leon is! Visszavette Halál Isteni címét, s én is visszaváltoztam Démonná! Sokan észrevették, de egyedül Kalos mert felszólani!
    *- Az isten szeremére! Gyerekek, vagy megváltoztok, vagy szedhetitek a sátorfátokat!
    Erre, mindketten magasra felhúztuk a szemünket, majd Leon elmosolyodott. Én pedig közelebb léptem hozzá!
    - Elmentem… Apucim!- Majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Aztán Leonéra is! Kicsit meglepődött, de viszonozta!*
    Délelőttönként a többiekkel gyakoroltam, segítettem nekik betanulni az ugrásokat, a forgásokat. Ebéd után Leonnal gyakoroltuk a szám ránk eső részét, este pedig fejlesztettük Leont. Még Kalos „utasítása” után is nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Reggel előtte keltem fel, előtte léptem le otthonról, s a színpadtól is előbb, vagy inkább később jöttem el! Alig találkoztunk, s még annál is kevesebbet beszéltünk! Én nem gondoltam rá, ő nem próbált közeledni! Körül-belül így irható le, az a másfél hét, melyet kaptunk! Nekem ez így teljesen jó volt!
    Az utolsó nap délelőttjén épp a próbaterembe gyakoroltuk a számot. Már mindenki nagyon ügyesen hajtotta végre a rá eső részt, s az összhang együtt tökéletes volt! Olyan 10:15-kor Mia lépett hozzám:
    - Sora, gyere, kezdődik a fotózás! S még nem készültél el! Megint mindenki rád fog várni!
    - Ennyit kibírnak!
    Az öltözőmbe érve gyorsan letusoltam, majd felvettem a kikészített ruhát, s felraktam egy hozzáillő sminket. Nagyon boldog lettem, mikor megláttam magamon a ruhát. Az én tervezésem volt, bár néhány helyen eltért a rajzomtól! „Ennyit rólad Kalos! Segítettem, de te lehurrogtál, Mia pedig engem követett! Köszönöm a bizalmat, Mia!” A ruha anyaga könnyű volt, így egyáltalán nem fog zavarni a trapézon. Enyhén átlátszó volt, kicsit zöldes kicsit fehéres, kicsit rózsaszínű. Pont, mint egy Tündér!
    A kisterembe mentem, mely direkt erre a célra lett berendezve! A háttér hűen tükrözte a történet egyes forduló pontjait!
    - Elnézést a késésért!- Mondtam, mire minden szem rám szegeződött. A férfiak elismerően néztek végig, de én, csak Leont láttam magam előtt! Ahogy kicsit barnás, kicsit zöldes ruhájában állt, szinte elfelejtettem, amit velem tett. Nagyon jól kiemelte az izmos felső testét a ruhája.

    Leon sem gondolhatott másra, mert ő is végig nézett rajtam! Szemébe furcsa fény csillant, de mire rendesen megfigyeltem volna, eltűnt, s visszavette az álarcát!
    Leon:„Hogy lehet ilyen elképesztően gyönyörű? A ruha… mintha ráöntötték volna! S egyáltalán nem úgy tűnik, mintha zavarná a tudat, hogy egy kicsit átlátszó! Bárcsak úgy állnál mellettem Sora, mint a szeretőm, mint a barátnőm, mint a feleségem! Hogy hagyhattalak itt? Mondd, Kedvesem?!” Végül csak ennyit mondott nekem:
    - Gyönyörű vagy!
    - Köszönöm!
    S elkezdődött. Már az első képnél csődöt mondtunk! Mia úgy tűnt, azon nyomban rosszul lesz! Egyszerűen nem tudtak mit csinálni velünk! Tudták, hogy nem erőszakolhatják ki belőlem a szerelmes pillantást, s bárhogy szeretem, Leont, nem tudtam rá úgy nézni! Bennem nemcsak szerelem volt, hanem gyűlölet is! Leon is észrevette ezt. Hirtelen magához húzott, s lesmárolt! Egyszerűen elolvadtam! Nem tudtam neki ellenállni! Csak átöleltem, és viszonoztam a csókját! Nem akartam, hogy vége legyen a csókunknak!
    Mikor szétváltunk, Leon is, én is mosolyogtunk! Gyorsan lefényképeztek minket a kiválasztott hátterek előtt, különböző pozíciókban. Majd már csak azt vettem észre, hogy Mia szólongat!
    - Sora! Mindenki elment! Gyere, át kell még öltöznöd!- Még mindig a csók hatása alatt álltam, ezért beletelt néhány percbe, mire felfogtam a szavakat!
    - Mindenki!- S még pár pillanatig tartott, míg föl is fogtam azokat! – Leon is?
    - Igen, ő is- mondta csendesen. De én ezt már nem hallottam meg! Kifutottam a teremből, nem törődve azzal, hogy majdnem feldöntöttem Kent.
    - Mi a baja, Mia?
    - Nem tudom, Ken! Olyan boldognak tűnt a csók után, mint akit elvarázsoltak! Hisz te is láttad! Senki nem értette, de mindenki őrült neki! Erre most…auuuu!
    - Nyugi, Mia! Neked most nem szabad felizgatnod magad!
    - Igazad van, menjünk pihenni!
    Ekkor én már a zuhany alatt álltam. Könnyeim forró utat vágtak az arcomon, de mielőtt leértek volna, már elkeveredtek a vízcseppekkel! Magam előtt láttam a történéseket, és olyan apró jeleket vettem észre, melyek akkor elkerülték a figyelmem!
    „Mosolygott, miután elváltunk, mosolygott! De a szemébe… mintha bűntudata lett volna, akkor meg miért smárolt le?! Ha nem akar kihasználni, akkor miért teszi? Nem hihetek neki, s nem is bízhatok meg benne! Mégis kívánom a csókját, a közelségét, az érintését! Kívánlak Leon! S ezt az idő sem kezdte ki! Ahogy az irántad érzett szerelmemet sem!
    S a színpadon?! Nem tűnhet fel nekik! Nem szabad! A gyerekek miatt, a színpad miatt kell mosolyognom! Igen, Sora, máskor is ment már, most mért ne jönne össze? Mert fáj az, amit tesz velem? A francba, ezt költői kérdésnek szántam!”
    Mikor kiléptem a fürdőből egy csokor liliom pihent a smink asztalomon. Nem érdekelt kiküldte!
    Végül leültem az asztalomhoz, s a liliom illatát belélegezve néztem ki a fejemből! Nem bírtam gondolkodni, de még érezni sem! Csak hamar újból elkezdtem sírni, és a szememből megállíthatatlanul ömlött a könny! Nem érdekelt senki és semmi, még az sem, hogy épp kopogtak az ajtómon! Úgy tettem, mintha ott se lennék, de ez túl sokáig nem működött!
    - Sora, engedj be! Tudom, hogy itt benn vagy!- Üvöltött be végül Layla.
    Az ajtóhoz sétáltam kinyitottam, majd miután barátném befáradt, becsuktam az ajtót, csak most nem zártam be!
    - Most jövök Miától! Kicsit felkavarták a történtek, és megfájdult a feje! Sora még csak a hatodik hónapban van! Tudod jól, hogy nem szabad felizgatni!
    - Megyek, és bocsánatot kérek tőle!- Mondtam még mindig a könnyeim mögül
    - Itt maradsz, és végig hallgatsz! Elmondta Mia, mi történt! Megértik!
    - NEEEEEEEEEEEEM, fogalmuk sincsen az egészről! Én szeretem őt! S mikor megcsókolt, én elolvadtam! Ezer éve erre vártam! Rá vártam!Elvarázsolt, egyetlen csókkal megbolondított! Olyan érzéseket, vágyakat váltott ki belőlem, melyek 7 éve egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtek!
    Elhallgattam. Szemem már kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz, de Layla még mindig nem szólalt meg! Arca nem árult el érzelmeket, s arra tudtam gondolni, hogy már kezd hasonlítani Leonhoz. Rám várhatott, de mikor megszólaltam furcsa dolog történt.
    - Amikor Mia elkezdte mondani, hogy mindenki elment már…
    - Kalos hivat, gyertek!- tört be Leon, de mikor rám nézett, mélységes szörnyűség, és a legnagyobb félelem vetekedett a szemébe!- Sora! Mi - mi - mi történt veled?- kérdezte végül elcsukló hangon.
    - SZÁMODRA SEMMI!- mondtam ridegen, majd könnyeimet felitatva távoztam. Az ajtóból még visszafordultam Laylához. Leon csak nézett rám, de nem látta arcom változását, hisz mellette álltam, neki háttal.
    - Este gyere át! Ma én főzök! Vacsorázzunk együtt! Persze, csak ha nincsen programod!
    - Neked mindig szabad vagyok! – mondta mosolyogva.
    - 7 –re gyere! Ja, és Köszönöm, Layla kisasszony!- Mondtam, egy kis huncutsággal a hangomba. Majd Leon már csak a rideg, de könnytől maszatos arcomat látta.
    Az öltözőben:
    - Mi történt, Layla, légy szíves mondd el! Ha már Sora nem képes rá!
    - Ne sértegesd, pláne ne előttem! Azzal csak rosszul jársz! Most pedig ülj le! Kalos várhat!- Mondta megenyhülve. – Miért érdekel a történet?
    - Mert szeretem! Mióta itt hagytam a Színpadot, csak rá tudtam gondolni, pedig miatta mentem el! Nem akartam neki fájdalmat okozni, és futottam az érzéseim elől! De ezt a hidegséget lehetetlen elviselni! Én soha nem voltam ilyen vele! Kegyetlen? Az igen! De ennyire rideg? Soha!
    - Gondolom, már beszéltél vele, és valamennyire megnyílt! Így tudod, miért kaptál akkora hidegzuhanyt az első találkozásnál! Aztán a csókod a nyakára…
    - És előtte? Azt miért hagyta?
    - Mit mondtál neki akkor?
    * - Miért mentél? Lehettél volna az én démonom is!
    - Az Angyalok táncánál még az voltam! illetve...a végén már nem tudtam veled kegyetlen lenni! Ezért mentem el! Túl közel kerültem hozzád, s féltem az érzéseimtől! Féltem, hogy ha elveszítlek…
    - Ezért inkább elmentél! Ez abszurd, ugye tudod?!
    - Igen, most már belátom!*
    - Pontosan! A szavaid okoztak nála változást, nem a tetteid! Most azok jönnek! Hisz a mai után…
    - Mit tettem? Nem, egyszerűen nem tudom felfogni, mi rosszat tettem ellene?
    - Megcsókoltad, aztán ott hagytad, mint anno 7 éve.
    - Ez rosszabb, mint a pofon! Igen, bevallom akkor, felpofozott! Gondolom, nem készült még fel ennyi kedvességre!
    - Miért szerinted most igen? Most elolvadt tőled! Jól hallottad! Szeret téged, jobb, ha tőlem tudod! Úgy szeret, ahogy eddig még senkit! Vágyódik utánad! Egyszerűen nem tudja kimutatni, nem tudja éreztetni! Ismerős, nem? Ő neki sikerült felolvasztani a szívedet! Nem riadt vissza a feladattól, pedig akkor még nem fogta fel az érzéseit! Te előnnyel indulsz! Hát használd ki! Hozd vissza a mi Soránkat! Kérlek!
    - Nem tudom, sikerülhet-e?! ÉN félek!
    - Ha te nem tudod visszahozni, akkor senki másnak nem fog sikerülni! Most pedig gyere! Eleget várattuk Kalost!
    - Köszönöm, Layla!
    Eközben én rendbe szedtem magam egy lánymosdóba, majd mindenki előtt bekérezkedtem Kaloshoz! Hála Istennek, Kalos megkímélt minden magyarázkodástól! Az ablakhoz álltam, de hiába néztem a tengert, nem láttam! Elködösült a tekintetem, és sírtam! Kalos ebből semmit nem vette észre, mert nem mutattam, egyáltalán semmi sem látszódott rajtam.
    Körülbelül fél óra múlva a többiek is befutottak. Ekkor már az ablaknak háttal álltam, így észrevettem, hogy még valaki hiányzik. Illetve még valakik.
    - Leon – suttogtam a számomra nagyon hiányzó ember nevét. Ezzel egy időben kinyílt az ajtó, s belépett rajta Layla, utána pedig Leon. Miközben leült, csak engem nézett!
    - Kezdhetnénk? – fordultam Kaloshoz.
    - Persze, Sora! Mint tudjátok, nem sokára premier! Ezért kérem, most szóljon az, aki nem tudja a szerepét, hogy neki még szüksége lenne időre!- Néma csend ereszkedett a teremre. - Ezek szerint mindenki tudja a szerepét?
    - Igen!- kiáltották egyszerre.
    - Sora?
    - Mindenki tökéletesen felkészült! Leonnak a koncentrációjával vannak még bajok, de az már nem rajtam múlik!
    - Sora, azt mondtam, segíts neki! Még ebben is!
    - Ebben nem tudok segíteni! Nekem sem segített senki, mikor az ön-jelölt Őrült lelépett! Én sem tudtam koncentrálni, még is mindig sikerült! Én saját magam javítottam a koncentrációmon! És különben is, ha nem tud koncentrálni a partnerére, akkor inkább előadom egyedül az egészet!- Néztem Leonra szúrós tekintettel, de ő ismét felvette Halál Isten formáját, s a semmitmondó szemek néztek vissza rám.
    - Csak annyit mondtam, hogy javítsd a koncentrációját! Azt nem mondtam, hogy hol, sem azt, hogy mikor! Akár nálad esténként, de a következő darabra javulni a kell!- Kaloson látni lehetett, hogy nem enged!
    - Rendben! Premier?
    - Holnap délután 5-kor! Senki ne késsen!
    - De addig nem tudnak el kelni a jegyek!
    - Már két hónapja áruljuk őket, s már két hétre előre elkelt az összes jegy!
    - Értem! Ha végeztünk, mennék gyakorolni!
    - Főpróba ma 5-kor! A díszlet addigra legyen meg! A ruhák most nem fontosak! Mehettek! Ja, Sora, te maradj!
    Leültem Layla helyére, s vártam, míg mindenki kifárad! 1 személy maradt a helyén (mellettem), s ő nem úgy tűnt, hogy távozna!
    - Leon, Kalos csak engem kért meg, hogy maradjak!- Ugrottam fel, s mondtam ki határozottan, nem érdekelve a szemébe megjelenő fájdalom!
    - Végül is, nem gond, ha marad! Ő a partnered, Sora!
    Erre már nem tudtam mit felelni, ezért visszafordultam az ablakhoz! Néztem a napfényes tengert, mely nagyon nem akarta tükrözni lelkemben zajló érzelem vihart! 5 percig vártam arra, hogy Kalos megszólaljon. Végül megfordultam, és Kalos szemébe néztem volna, ha közben nem ment volna ki! Így már csak Leon ült a szobában! Rövid ideig méregettem, s miután érzelemnek semmi nyomát nem találtam, úgy gondoltam, itt az ideje lelépni!
    De Leon nem hagyta! Elém állt, s arcomat maga felé fordította. Ezt már nem állhattam, azok után, amilyen fájdalmat nekem okozott! Elrántottam az arcomat, s a nyugodtsághoz fordultam- az ablakhoz- így rejtve el az arcomon végig folyó könnyeket. Nem rázott a sírás, hangtalanul sírtam, de a lehető legnagyobb fájdalommal. Leon mintha gondolatolvasó lenne, lassan átölelt.
    - Itt vagyok, Sora! Nem hagylak el!- suttogta a fülembe.
    - De elhagytál! Kétszer is elhagytál! Egy szó nélkül! Miért?
    - Menekültem!
    - Ezt már mondtad, találj ki valami újat!- Mondtam szúrósan, de mikor ránéztem egy könnycsepp gördült le az arcán. A legnagyobb megdöbbenéssel kérdeztem rá, az egyetlen logikus elképzelésre. - Tőlem? Miért nem mondtad akkor azt, nem vagyok a partnered?! Könnyebb lett volna elviselni a hiányod!
    - Sora, nem tőled! És minek hazudjak, ha egyszer az voltál, és az is maradsz!
    - Akkor mégis mitől? Mitől rettent meg annyira a Nagy Halál Isten, hogy elfusson a partnere mellől?
    - Az érzéseim, végén hozzám bújtál, és hogy egy idő után puszikat is kaptam!
    Boldog voltam, Sora, Boldog Melletted! Megjelent életemben a boldogság, és nem tudtam mit kezdeni vele! Nem készültem fel rá, hogy szeressek, hogy szeressenek! Belátom, hiba volt elmennem, de akkor ez tűnt a legkézenfekvőbbnek! S az hogy nem kerestelek… féltem a reakciódtól! Attól hogy valaki mást találtál, s ha visszatérnék, azzal régi sebeket tépnék fel! De ez mindenféleképpen megtörtént!
    - Értem! Köszönöm, hogy elmondtad!- Bámultam ismét a tengert, s csak akkor fordultam meg, mikor Leon ezeket, a szavakat suttogta a fülembe:
    - Szeretlek! S nem akarlak elveszíteni! Kérlek, ha valamit érzel irántam, mond meg!
    Kategória: 7 év ... | Megtekintések száma: 593 | Hozzáadta:: angel90 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Belépés:
    avatar