Minden,ami fontos:

Belépés

Kategóriák

Az én álomvilágom [3]
Álmaim bemutatása
7 év ... [10]
Az első fanfiction-öm
Boldogság felé ... [2]
A 7 év dühe, szerelmének folytatása.
Fontos közlendők [5]
Munkahely [2]
2014.01.10-én kezdtem az astoriai Mc'Donalds-ban! Olyan blogszerű lesz e kategória bejegyzései, tapasztalataimat írom le a munkahellyel, nem pedig magát a Mc'Donalds-ről írok!
Naplóm [7]
Saját naplóm, online vezetve
Filmek [0]
Ki mit szeret nézni? Ezek az én kedvenceim! Változatosak lesznek, és minden helyzetre felkészítenek! :)
Könyvek [1]
Ha sorozatot szeretek nézni, akkor könyvet olvasni még jobban. Ide kerülnek az elolvasott, vagy abbahagyott könyvek, szintén leírva mi miért tetszett, vagy miért nem tetszett! Leírom mikor olvastam őket, ám nem sorrendbe. Sok könyv volt, remélem mindhez találok képet.
Versek [0]
Minden napra egy vers Rengeteg verses oldal létezik, jobbnál jobb idézetekkel! Ez most az enyém lesz, meglátjuk, mennyire lesz jó!
Sorozatok [0]
Szeretek sorozatot nézni, ebből kifolyólag rengeteget néztem már meg. Ezekről írnék itt nektek, lesznek köztük kedvencek, és kevésbé kedvencek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas sorozatokat nézzünk, és én ugyan nem vagyok elemző, de talán többet mond el egy laikus , mint egy műértő!

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Blog-bejegyzések

Barátaink:

  • Lélekdoromboló

    • Statisztika

    Online összesen: 2
    Vendégek: 2
    Felhasználók: 0
    		 Főoldal » 2012 » Október » 13 » 7 év... - 9.fejezet
    1:08 AM
    7 év... - 9.fejezet
    9. Fejezet

    - Ha érzel valamit irántam, kérlek, mondd el!
    „Most is visszhangzanak szavai a szívemben! Nem fogtam fel egyből Leon suttogását. Ennyi információt felfogni azonnal, szinte lehetetlen! Talán emiatt volt, talán más miatt, hogy miután a szavakat, melyek ólomsúlyként estek a szívemre, felfogtam, egyszerűen elájultam! Először nem hallottam semmit, majd el is sötétült a világ!” Elájultam, s Leon megfogott. Nagyon aggódott, hogy valami rosszat mondott, de leginkább Soráért aggódott! Gyorsan felhívta Kate - t, s miután a DR. megvizsgálta a lányt, nagyon megnyugodott!


    A szobámban ébredtem fel, s egyből két aggódó szempárral találtam szemben magam. Dr. Kate enyhén szemrehányóan nézett rám, s a hangjából is sütött a szomorúság:
    - Sora, mit mondtam legutóbb?
    - Egyek rendesen, pihenjek sokat, s akkor edzhettek! Megtartottam, amíg jónak láttam! De muszáj volt hajtanom, hisz ismersz!
    - Igen, ismerlek! Ezért is kérlek meg még egyszer téged, hogy tarsd be az időpontokat étkezések szempontjából! A te érdeked! Ha nem tartod be…
    - Úgy is megtudod!
    - Majd én betartatom vele!- szólalt meg Leon nem kis ámulatot okozva szinte mindenkinek!
    Leon: „Legalább lesz indokom, miért vagyok mindig mellette! S ő sem küldhet el maga mellől! Valami olyasmit mondott Kate, hogy már megtörtént egy ilyen eset! Majd rákérdezek!”
    - Rendben, Kate, betartom!- mondtam, s már dőltem is vissza az ágyra. Kate és Leon hangját már csak tompán hallottam, majd Leon kellemes basszusán el is aludtam.
    - Ebédre többet egyen, mint a többi étkezésre! Ennél kevesebbet nem aludhat!- mutatott rá a papíron leírt számokra. - Ha ma ebédre már nem ébred fel, vagy csak rövid időre, majd visszaalszik, akkor holnap felléphet! Próba maximum előtte! Egyéb esetben, muszáj lesz eltolni a Premiert!
    - Értem! Pihenni fog, ígérem! Addig én beszélek Kalos-szal! Vigyázok rá!- tette még hozzá, ezzel kiolvasva a doktornő gondolatát.
    - Este még visszanézek!
    Miután kivezette Kate-t, és beszélt Kalos-szal, főzött maguknak egy könnyű vacsorát. Beült Sorához egy könyvel, hogy vigyázza a lány álmát. De nem tudott a könyvre koncentrálni, minduntalan a lányra tévedt a tekintete.
    „Milyen gyönyörű, mikor alszik! Olyan békés, olyan angyali! Ilyenkor mutatja meg igazi arcát! Egyáltalán nem tudom elképzelni őt démonként! Illetve… pár helyzetbe, de hogy az emberekkel is démonként viselkedne?! Pedig egész eddig ezt az arcát mutatta! Féltettem! Leginkább magamtól, s hogy én miattam, teszi tönkre magát! Az ájulása? Nem csak Fizikai problémák rejlenek ott!
    - Itt Layla Hamillton!- szólt bele a telefonba egy szőke hajú lány.
    - Szerbusz Layla! Itt Leon! Soráról szeretnék beszélni veled!- Hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel a lányt. Mindent meg akarta tudni az elmúlt évekről!
    - Meghívott vacsorázni!
    - Sora elájult! Megint keveset evett! A nap további részében igen keveset lesz fenn! De én most nem emiatt hívlak! Illetve nem csak emiatt! Légy szíves, most gyere ide!
    - Fél óra múlva ott leszek!
    - Köszönöm, Layla!
    Halk csengő szólalt meg a Naegino villa ajtaján! Leon nyitott ajtót, majd a belépőt Sora szobájába vezette. A lány még mindig békésen aludt, mely Laylából mély sóhajt csalt ki.
    - Mi történt?
    - Elmondtam, hogy mennyire szeretem, majd megkértem valamire!* Szeretlek! S nem akarlak elveszíteni! Kérlek, ha valamit érzel irántam, mond meg!*
    - Így már értem! Mondd, mért hívtál ide?
    - Mikor volt hasonló esete Sorának?
    - Bőven akadt belől! Miután elmentél 3 hónapig, pusztította önmagát, élet-halál között lebegett, de az orvosoknak sikerült megmenteniük! Épp hogy sikerült nekik! Sora utána fél évig nem szólt senkihez! Vagy nagyon keveset! Depresszióba esett, eltaszította magától a barátait! Majd miután feleszmélt, hogy azok így se tágulnak mellőle, egy kicsit megváltozott! De épp csak egy hajszálnyit!
    Majd miután Franciaországból megjött, újból megtörtént! Kate addig pofozta, amíg meg nem értette, hogy még érdemes élni-e! Utána volt egy kisebb! Akkor is ráfogta, hogy hajtott, de nem pusztított! Ezt elég sokan alátámasztották! Ennyire megváltozott, miután elmentél!
    Leon megkövülten nézte szerelme arcát, s belülről önvád gyötörte!
    - Nem akartam ekkora fájdalmat okozni neki! Azt hittem, így cselekszek jól! Akkor ezért ájult el…
    - Mire gondolsz?
    - Azért, mert annyira szeretett, még nem voltam mellette, rá se bagóztam! Azt hittem, ha így most elmondom, azzal valamit segítek neki! Addig nem beszélek róla, amíg meg nem emésztette! Mit csináljak, Layla? Szeretem, tiszta szívből szeretem!
    - Légy vele kedves! És most állj mellette! Hagyd, had folyjanak az események a maguk medrében! Majd eljön a te időd! Nyugalom!- Mondta a kék szemű teremtés hangjában nyugalommal!- Nekem most mennem kell! Nyugalom, Leon! S hidd, el minden rendbe jön!
    - Köszönöm, Layla,ismételten csak köszönni tudom!
    Miután kikísérte a Főnixet, visszatért Sorához, hogy megeméssze Layla szavait.
    - Szeretlek, Sora!- Mondta ki hangosan. - Ígérem, én sem hagylak cserben! Még egyszer nem!- Elhatározását igazolva, odahajolt a lányhoz, és egy csókot lehelt annak szájára. A lány elmosolyodott, majd közelebb kuporodott Leon meleg testéhez! Leon élvezte, s egyben hagyta, hogy a lány közelebb kerüljön hozzá.
    3 órán keresztül feküdtek így, közben Leon végig a lány szépséges arcát, s testét nézte, nem törődve a külvilággal, s egyéb ostoba dolgokkal! Csak a lánynak szentelte figyelmét. Majd végül Sora felébredt. Meghazudtolva önmagát- mármint azt, hogy nem rég ájult el- frissen pattant volna ki az ágyból, ha egy erős férfikéz meg nem állította volna. Leon erőteljesen, de finoman magához húzta, majd a fülébe suttogta érzéki hangján:
    - Hova, hova? Ma csak aludhatsz! S akkor holnap felléphetsz! Egyéb esetben, …
    - De mindjárt itt lesz Layla! Csak nem fogadhatom így?!
    - Layla már volt itt, tudd a dolgokról! Üzeni, hogy majd megbeszéltek egy másik időpontot, és gyógyulj meg!
    - Akkor elvinnél a fürdőbe? Mindentől függetlenül szeretném jól érezni magam- Kérte a lány „ártatlan” mosollyal az arcán, melyet azonban Leon nem vett észre!
    - Fürdés után eszel, és visszaalszol! Értjük egymást?- kérdezte Leon a fürdő ajtóban.
    - Igenis, Doktor úr!
    Nem igazán gondolkodtam, hogy s miként legyen Leonnal! Inkább élveztem a víz melegét, ahogy a bőrömre hull, majd szép lassan lefolyik róla. Éreztem, hogy melegség önt el, s végre belül is valami hasonlót tapasztaltam. Fürdés után jól megtörölköztem, majd felvettem a vörös selyem hálóingemet. Végig néztem magamon, s csak egy csodálkozó pillantást tudtam kicsikarni magamból! Magamhoz képest is jól néztem ki, bár igaz, ami igaz, nagyon lefogytam! Pedig kell az energia! Hogy azért mégse teljesen mezítelen legyek, felhúztam még egy vörös tangát, ám a fenekemig érő hálóing nem nagyon mutatja.
    Fürdőből kilépve nem várt meglepetés fogadott. Gyönyörűen megterített asztal várt, melynek közepén egy gyönyörű rózsa állt vázában. A világítást két gyertya szolgáltatta, s az asztal mellett Leon várt, szintúgy pizsamában – egy szál fekete alsónadrágban.
    Miután Leon megpillantotta Sorát, a lélegzete is elakadt. Egyszerűen gyönyörűnek találta a lányt. „Tökéletes, ahhoz képest, hogy meglátszik rajta a fogyás. Az alakja, a gömbölyded formái, jaj istenem, miért ilyen gyönyörű? S nem az enyém! Nem az én partnerem, hisz egyáltalán, hogy is fogadhatna el egy ilyen embert?” Leon kétkedése kiütött az arcára, melyet Sora nem is hagyott szó nélkül:
    - Mi a baj, Leon? Megint te főztél? Ennyire elrontottad?
    - Miből gondolod?
    - Enyhén savanyú képet vágsz! Na mindegy, majd meglátjuk!
    Leon nem szólt semmit, csak nézte a lányt, melynek szépsége ismét elbűvölte. Össze kellett szednie minden erejét, hogy másra is tudjon koncentrálni, például a lélegzésre, vagy a beszédre.
    - Gyönyörű vagy!
    - Köszönöm!- válaszoltam talán egy kicsit túl kedvesen. Nem tudtam ellenállni Leonnak, egyszerűen… - Te se panaszkodhatsz! Direkt miattam öltöztél fel ennyire sok rétegűen?
    - Bocsánat! Ha zavar, akkor elmegyek, felveszek egy pólót!- s már indult volna, de gyorsan megfogtam a kezét, s visszahúztam. – Nem zavar!- S miután Leon jót mosolygott a pirulásomon, kíváncsian megkérdeztem. – Mit eszünk?
    - 2 fajta salátát készítettem, azt is sok zöldségből, kevés hússal! A specialitásom, úgy edd!- mondta nevetve, de látta arcom komolyságát, ő is komolyra fordította a szót. – A doktornő utasítása, hogy a vacsorád könnyű legyen.
    - Ettől függetlenül neked nem kell így étkezned!
    - Én már 10 éve így eszem!
    - Értem! Hmm… Leon ez nagyon finom! Nagyon ügyes vagy! Legközelebb én főzök neked valami finomat!
    - Te pihensz, ma biztosan! Holnap pedig csak a premier előtt fogsz tornázni! Nincs vita!
    - De…- gondolkoztam el a szavain, majd egy másik emlék jutott eszembe: * Mivel ez inkább egy szerelmes történet, ezért kellett beszerezni Sorának egy partnert, ha nem akar Annával csókolózni!* - Leon, ugye tudod, hogy egy részt nem gyakoroltunk!
    - Ma biztosan nem is fogjuk! Amúgy melyikre gondolsz?
    - A végre! –Azzal már vettem is elő a forgatókönyvet. – Itt, ni!
    - Te egyél! Addig én megnézem!
    - Formában kell lennem holnapra!
    - Leszel is! Ne félj, előtte elpróbáljuk! Ez a rész…
    - Nem én írtam bele! Elhiheted!
    - Most próbáljuk el?
    - A tánc hevében jobb lenne!
    Leon elgondolkodva nézett rám, én pedig nem akartam megzavarni!
    - Aggódok érted, Sora! Máskor csináltál már ilyet?
    - Volt már rá példa! Pláne mikor elmentél! Meg évente!
    - Nem mindegyikről tudnak! Igaz?
    - Nem, nem nagyon! Az én ügyem!
    - Volt eddig! Nem hagyom, hogy így tönkre tedd magad!
    - Ne félj! Minden „partnerem” ezt mondta! S most hol vannak? Elegük lett a hajtásból, s kiléptek! Közülük 3 már nem is artista!
    - Na én nem fogom ezt hagyni!Hidd el, vigyázni fogok rád, mintha el se mentem volna! Mintha a szerelmed lennék…- mondta indulatosan Leon, s a szemében megjelenő tűz nagyon tetszett!
    Sokszor láttam már ilyennek, de velem kapcsolatban még soha! S nagyon tetszett, pláne az után, amit Kalos irodájában mondott! „S ha igaz lenne? Kitartana- e, amíg én démon vagyok? Nem sokan maradtak meg! Talán ő… hisz vele adtuk elő az Angyalok táncát! Az anno volt, Sora! Azóta ő is változott! Angyal lett! Vagy legalábbis valami nagyon hasonló! Démon <-> Angyal! Jaj istenem, mikor lesz már vége?”
    - Leon! Démon vagy angyal?
    - Mármint ki? Én? – Bólintottam, de szemében félelmet láttam. – Most már angyal.
    - Megerősíted magad?
    - Melyik megnyilvánulásomat?
    - Amit Kalos irodájában mondtál!
    - Mégis csak ettől ájultál el! Mindenki bizonygatta, hogy rosszul vagy! Sajnálom! Nem így akartam!
    - Semmi baj! Nem te okoztad… Sokáig tartott felfogni! Szeretném újra hallani!
    - Sora, én nagyon, de nagyon…
    Kategória: 7 év ... | Megtekintések száma: 582 | Hozzáadta:: angel90 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Belépés:
    avatar